2025. április 9., szerda

TÉR 18. 1. A tudomány különleges funkciói 2. Az elmúlt időszak néhány történész vitája

 1. A tudomány különleges funkciói

Kép: Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2597212
Max Planck (1858-1947),  a német fizika egyik fejedelme



A világ egésze elég nyomasztó hely lett az utóbbi időkben.  Mondhatjuk, hogy volt azért ennél rosszabb is. Például az 1930-as évek végén Németország ennél sokkal nyomasztóbb lehetett. A tömegek persze ünnepelték Hitler sikereit, Anschluss, Szudétavidék, meg egyebek, Chamberlain is boldogan lobogtatta az "örök béke szerződését"  a hestoni reptéren Münchenből jövet.  Mégis ekkortájt fiatal német fizikusok egy csoportja - akik tapasztalhatták, hogy egykori zsidó származású társaik, barátaik fokozatosan el-el tünedeztek mellőlük- , érezték, hogy talán még sincs ennyi ok az ünneplésre, és a fizika fejedelméhez, a nagy öreghez, Max Planckhoz fordultak, hogy mégis mi a teendő? Ekkor mondta Planck legendássá vált mondását,  miszerint foglalkozzanak  csak a tudománnyal, mert az a túlélés szigete. Neki sikerült is túlélnie, de  fiának, Erwinnek - aki részt vett a soványka német ellenállási mozgalomban - nem, hiába írt könyörgő levelet a Führernek, Himmlernek, Göringnek,  hogy legyenek szívesek fia akasztását börtönbüntetésre  mérsékelni.
Mindez némi áttétellel arról jutott eszembe, hogy annak ellenére, hogy minap ismét véget ért egy "gázai béke", de mégis van ereje palesztin és izraeli tudósoknak, hogy folytassák az együttműködést.

Kép:  Ministry of Information official photographer - This photograph D 2239 comes from the collections of the Imperial War Museums., Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1053695
Neville Chamberlain a hestoni repülőtéren 1938. szeptember 30-án, Münchenből jövet. 

Tamir Sheafer, a Jeruzsálemi Héber Egyetem rektora például kinyilvánította, hogy az egyetem palesztin származású diákjai továbbra is teljes jogú tagjai az egyetemnek, ők semmilyen hátrányos megkülönböztetést nem szenvedhetnek a továbbiakban sem. A Héber Egyetemen hallgatóink 20%-a arab–palesztin, köztük több ezer a kelet-jeruzsálemi diák.
Izrael, a palesztin területek és a szomszédos országok tudósai továbbra is megtartják hagyományos összejöveteleiket. Januárban például 60 palesztin, jordán és izraeli szakértő találkozott Athénban, hogy megvitassák a térség vízügyi és egyéb környezeti problémáinak megoldását. A konfliktusok súlya azonban nehezíti a régió tudományos közösségét: például Izraelben a tudósok és egyetemek formális és informális bojkottokkal küzdenek, míg a gázai kutatók az intézményeik nagymértékű lerombolásával néznek szembe. „Remélem, hogy a tűzszünetet követően, és amikor a dolgok lecsillapodnak, az együttműködések a Közel-Keleten ismét növekvő pályára állnak” – mondja Roee Ozeri izraeli kvantumfizikus. "Általában úgy gondolom, hogy a tudomány nagyszerű híd az emberek és a nemzetek között." A tudománynak tehát önmagán túlmutató jelentősége is lehet,  lehet híd a különböző ellenséges népek és nézetek közt, lehet egy elembertelenedett környezetben a túlélés szigete is, amelyik tovább viszi az emberiség nemesebb  eszményeit. 

 2. Az elmúlt időszak néhány  történész vitája

Minap megkeresett két lelkes 11.-es diák, akik egyi történelmi hírem kapcsán beszélgettek velem. Megbeszéltük, hogy összeszedem azokat a történelmi vitákat, amelyekről értesültem az utóbbi időkben.

a) A Szent István-vita

Berend Nóra  a cambridge-i St Catharine's College munkatársa és az európai történelem professzora a nagyhírű  egyetem Történelemtudományi Karán. Tavaly jelent meg itthon nagy vihart kiváltó könyve angol nyelven, a szintén tekintélyes Oxford University Press kiadásába, melynek címe magyarul: I. István, Magyarország első keresztény királya- A középkori mítosztól a modern legendáig. Ez a könyv hosszas és éles hangú vitasorozatot indított el, amelyik a politikai napi- és hetilapok szintjéig szivárgott le. Ismertetőmben én eddig a szintig nem süllyedek, megelégedek a szakma nyilvános vitájának ismertetésével. A közel 60 ezer Ft-ért megszerezhető könyv (ez egy angol nyelvű szakkönyvnél átlagos ár) nyilván kevesekhez jut el, én is megelégszem annak a szerzőnő általi ismertetésével, ami a bejegyzés  alatti [1] hivatkozásban meghallgatható.
A probléma gyökerei régről ismertek: ez a források kérdése. István korából alig pár tucatnyi oklevél ismert,  ezek is mind kései átiratok. Nyilván  nagyon nehezen dönthető el, hogy  a kései átiratok mennyire interpoláltak (vagyis betoldásokkal terheltek),és mennyiben  integer (teljes) kortárs források. Berend professzornő a jelek szerint erősen szkeptikus.  Ezt a szkepticizmusát jeles középkorászunk, Klaniczay Gábor még erényként említette egy korábbi művének  ismertetésekor:  
"Befejezésként egy szó a kritikai érzékenységről: több példát említettem, ahol látható, Berend Nóra
minden felvetődő kérdést, minden bevett értékelést, minden megoldandó problémát józan kritikai mérlegeléssel közelít meg, üdítően félredobva a magyar történettudományban szokásos túlzott tekintélytiszteletet, bátran és élesen vetve fel újszerű értékeléseket,... "  Új könyvében pedig  a professzornő ennél is tovább lép, és ezt már Klaniczay Gábor is helyenként túlzásnak érzi, de állításait nem kísérli meg cáfolni.  Borbás Barna történész végzettségű újságíró így foglalja össze a könyv lényegét: " István király nagy államszervező mivolta bizonyíthatatlan, nem ő írta az Intelmeket, nem az övé a Szent Jobb, Koppánnyal vívott harca kitaláció. Sőt: Berend Nóra arról tájékoztatja a nyugati közvéleményt, hogy lényegében a „Szent István-mítosz” egésze „levegőre épült”.[2] A könyv öt fejezetében azt igyekszik kimutatni, hogy első királyunk életműve már középkor óta nagy  mértékben mitizált. Berend egyébként már évek óta azt kutatja - és nem csak a magyar történelemben, -  hogy a középkori mitikus hagyományok miként burjánzanak tovább egészen a modern korig. Ilyen szempontból István elött vizsgálta a spanyol El Cid históriáját, de műveiben Kelet-Közép-Európa más népei is visszaköszönnek.
Az idézett öt fejezet, és egy mondatos lényegük a következő. 
1. Szent István uralkodása.(„Az egész építmény levegőre épült. Az állam- és egyházszervező munkát nem ő kezdte el, és nem ő fejezte be. A neki tulajdonított törvények erősen interpoláltak. )
2. A kitalált  Koppány  (Koppány és István küzdelme későbbi kitaláció, amelynek nincsenek forrása a 13-14. század előtt. Ezt részletesebben is tárgyalja a [1]-ben ismertetett videójában. Kitér Thoroczkay Gábor ellenérveire, amit a történész a Válasz Online felültén is kifejtett. 
 3. Az 1983-ban bemutatott rockopera, az István, a király (Szokatlanul hosszú fejezet a mítosz modernkori tovább élésének illusztrálására, a Kádár- Nagy Imre kérdésig bezáróan.)
4. A Szent Jobb históriája ( A Szent Jobbként tisztelt ereklye már a középkorban hamisítvány volt, az újkorban Raguzában előkerült Szent Jobbra ez még inkább igaz.)
5. A Szent Korona története. (Ez a leginkább konszenzusos fejezet, mert ma nincs olyan történész, aki elfogadná azt, hogy a korona Szent Istváné lett volna.) 
A vita tudományos igénnyel főként a Válasz Online felületén zajlott. [2],[3] [4] Itt az újságíró kritikájára Berend Nóra válasza után  Thoroczkay Gábor történész (ELTE) szállt szembe leginkább Berend nézeteivel. Az M5 csatorna is rendezett egy vitaestet, amelyen Thoroczkay mellett Kálnoki-Gyöngyössy Márton (NKE), Rácz Piroska  HUN-REN BTK Régészeti Intézet, valamint Horváth Attila (ELTE ÁJK) vett részt. A résztvevők közt konszenzus volt abban, hogy a Berend-könyv állításai túlzók, Szent István állam- és egyházszervező nagysága megkérdőjelezhetetlen, a törvényei eredetiek, és a Koppány-történet sem későbbi kitaláció. Ezzel szemben áll némileg Klaniczay Gábor, aki már korábban elismerően szólt cambridge-i professzornő kritikai szemléletéről. Őt éppen  a személyeskedésig fajuló méltatlan fogadtatás lepett meg, ami a tudományos igényű művel szemben értelmezhetetlen: "Van ugyan a könyv kitartóan kritikus szemléletében, olykor fölényes hangvételében olyasmi, ami bánthatja és bosszanthatja a Szent Istvánról, Koppányról, a Szent Jobbról, a Szent Koronáról másként, nagyobb tisztelettel, lelkesedéssel gondolkodókat. De tudniuk kell, hogy a történész szakmában sokan vannak azok is, akiket meg épp az bosszant, hogy régi – általuk tévesnek, meghaladottnak tartott – tanok ideológiai hátszéllel eluralkodnak a nyilvánosságban, nem tűrve a kritikát, a mítoszok mítosznak nevezését. Az indulatok érthetők, de nem segítenek a kérdések tisztázásában: inkább folytatni kell az érvekkel alátámasztott vitát." [6]
Zárszóként szerintem ideillik Zsoldos Attila akadémikus (HUN-REN BTK Történettudományi Intézet) idézete: "

"Bele kell törődni abba, hogy a korai magyar történelemmel kapcsolatban sokkal több értelmes kérdés tehető fel, mint ahány megnyugtató válasz adható ezekre."



[1] Beszélgetés Berend Nórával: https://www.youtube.com/watch?v=gxvs5wVbRJ8
Vita a Válaszonline felületén: 
Klaniczay Gábor ismertetője: 
Ha már szóba hoztam Zsoldos Attilát, akkor érdemes meghallgatni 2016-os -os előadását:
https://www.youtube.com/watch?v=rI6ZTiBtQpI


b) A Mohács-vita

1. 2018-ban az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete (BTK TTI) és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) konzorciuma egy MTA pályázat keretében Fodor Pál (BTK TTI) és Pap Norbert (PTE Földrajzi és Földtudományi Intézet) vezetésével három éves közös munkába kezdett. Valójában a két fél egészen a személyeskedő hangvételű vitákig jutott el.  BTK TTI  honlapja még elérhető, itt a vitatkozó cikkek linkje is megtalálható.  Ez mellett persze eredmények is születtek, amiket az alábbiakban itt is megemlítünk, arról nem is beszélve, hogy a viták az esetek nagy részében hasznosak a tudományban. 

2. Semjén Zsolt 2021-ben megbízta Hargitai Jánost (KDNP) miniszteri biztosként azzal, hogy "ellátja a mohácsi csata mint a magyar nemzet és a keresztény Európa történelmének meghatározó eseménye 500. évfordulójával összefüggő történelmi, kulturális, nemzet- és külpolitikai, illetve térségfejlesztési szempontból kiemelkedő jelentőségű megemlékezés megszervezésével és az ahhoz kapcsolódó fejlesztések koordinálásával kapcsolatos feladatokat". Hargitai évtizedek óta a mohácsi térség országgyűlési képviselője, eredeti végzettsége történelemtanár volt. 

3.. A mai Mohácsi Nemzeti Emlékhely a 450. évfordulón, 1976-ban létesült, két nagy tömegsír közelében. A két nagy tömegsír pontos helyét még 1960-ban (és még 4 kisebb helyét is)  Szűcs József (1927-2021)  amatőr helytörténész mutatta meg Papp László pécsi régésznek. (Szűcs József egyszerű munkásember volt, aki kis korától járta a helyszínt, gyűjtögette amit talált,  ismert minden traktorost, akik egy idő után rendszeresen jelezték is, ha valami érdekeset szántottak ki a földből. ) Ezeknek a tömegsíroknak a tudományos igényű feltárása jelenleg a Mohács-kutatás egyetlen régészeti eredménye.   Mai álláspont szerint  (lásd pl. Varga Szabolcs BTK TTI) összefoglalóját) az emlékhely területén ismét feltárt két tömegsírban lekaszabolt keresztény hadifoglyok holtestei hevernek.  Ezek újratemetése lesz minden bizonnyal a 2026-os ünnepség fénypontja. 

4. 2021. március 15-én  Bertók Gábor régész (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) , Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) és  Varga Szabolcs történész (BTK TTI) a mohácsi csata kutatásában végzett munkájáért a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetésében részesült. Bertók a csatatértkutatást szervezte meg amatőr fémkeresősökkel,  statisztikus módszerek alkalmazásával. Ő is a Majstól keletre eső területet nevezte meg "epicentrumnak". Négyesi a csatamező magányos kutatója  évtizedek óta,  talán ő épített leginkább Szűcs Józsi bácsi kutatási eredményeire is. A csatahelyszínt  ő is a Bertók-féle kutatási eredmények közelébe tette. Varga Szabolcs a Történettudományi Intézet és a többi kutatóközpont közti egyfajta kapocsnak fogható fel, nem konfrontálódott a vitákban, Pécsen végzett, személyesen kötődik a Dél-Dunántúlhoz is, különösen Magyaregregyhez és a Máré-várhoz. Alapvető szerepe van az új történelmi szemléletváltásban is.   

5. A történelemtudomány új eredményei húsbavágók. A Jagelló-korszak felértékelése  elkerülhetetlenné vált.  Ezt a korában Kulcsár Péter( 1934-2013)  Kubinyi András (1929-2007) és mások által elkezdett folyamatot C. Tóth Norbert, Pálosfalvi Tamás, Neumann Tibor (MOL-BTK TTI) fogalmazta meg legmarkánsabban. A csata történelmi környezetbe való beágyazását főként B. Szabó János végezte el számos cikkben, könyvben, előadásban. Szép lassan átszivárognak ezek az eredmények a széles közvéleménybe is. Lassan  a tankönyvekben,  Szántai Lajos (Nemzeti Művelődési Intézet) és hasonló, gyakran téveszmék sokaságát hirdető népszerű amatőrök előadásaiban is megjelennek pl. a B. Szabóra való hivatkozások. B. Szabó "megdicsőülésének" jele, hogy a nemrégiben a Magyarságkutató Intézet vezető történészévé nevezték ki.  A "bűnös Szapolyai", a "tehetségtelen II. Lajos", a "magára maradt magyarság" "a Jagellók-alatt széthulló ország" helyett a török túlerő és civilizációs fölény,  a csata nyerhetetlenségének az irányába tolódik el az újabb értelmezés. Kérdés, hogy a közvéleményben és a tankönyvekben eljutunk-e valaha oda, hogy a Jagelló kor átértékelése után Hunyadi  Mátyást is valósabb perspektívában (lásd C.Tóth Norbert beszélgetését)  kezdjük látni? 
 
6. A csata lefolyását és következményét jól összefoglalja Kovács Olivér egy rövid cikkében, bár néhány mondatán  el lehet vitatkozni. Leírásában megdőlni   látszik pl. az, hogy az emlékhely két tömegsírjában a magyar tábor halottait földelték el. Mint említettük,  itt a csata után két nappal később kivégzett hadifoglyok nyugszanak.  Másik vitatható állítása a csata elodázására vonatkozik. Szakértők (pl. Varga Szabolcs) szerint ekkor sereget nem lehetett volna már Tolnáról sem szervezetten hátravonni, és újra mozgósítani, főleg azért, mert a hadtáp a Dunán követte a csapatokat, és az nem tudott volna árral szemben  rendezetten haladni. 

7. A legfőbb probléma továbbra is az, hogy hol feküdt az a Földvár nevű település, ami Brodarics kancellár, mint hiteles szemtanú csataleírása óta a küzdelem "epicentrumának" számít. Mint láttuk,  egyre inkább kezd kialakulni az a konszenzus, hogy  a csata "magja" Majs falutól keleti irányban lévő síkon játszódott. (Bertók, Négyesi ). Földvár helyét Végh András (PPKE)is  lokalizálta, ez kb. itt van, (és nem ott, ahol a Googel Maps térképen jelöli.) Ő Jagelló-kori forrásdömpingben fellelhető határbejárások kritikai vizsgálatát végezte el. Ez alapján Földvárt ő mai horvát határ közelébe helyezi. Egészen más Pap Norbert (PTE) és csapatának véleménye, akik továbbra is "ellene mennek a szakmának" és  Földvárt a mai Mohácsi Nemzeti Emlékhely közelébe teszik, és Bertók és Négyesi nézeteit is hevesen bírálják. Legutóbb egy angol nyelvű könyvet is megjelentettek a saját álláspontjuk  megerősítésére, amelyet Németh Balázs fegyvertörténész szedett ízekre ebben a videóban.

7. "Kézzelfogható" eredmények viszont még nem születtek. Földvár régészeti feltárással történt hitelesítésével,  újabb tömegsírok megtalálásával még adós a szakma.  Ha a hátralévő  évben ezek az eredmények nem születnek meg, akkor ezt nagy kudarcként fogja megélni a közvélemény, benne én is. 

c) Habsburg-vita

A vitát Varga Sazbolcs (HUN-REN Történelemtudományi Intézet)  2024. augusztus 29-ei beszéde váltotta ki, amit a Mohács Nemzeti Emlékhelyen mondott a csata 498. évfordulóján. Tehát lényegében a Mohács-vita egy önálló mutánsáról beszélhetünk. A vita nem is történészek közt zajlott, inkább közéleti vitaként tekinthetünk rá, amelyben az értelmiség egy része szembesülhetett azzal, hogy nem egészen azt a felfogást követi a Habsburgokról, mint ami mögé a szakma nagy része kezd felsorakozni. A Habsburg-kérdés régóta aktuális, a vitától függetlenül én is összefoglaltam már a szakma eredményeit a témában. 
A vita lezárása és annak előzményeiről itt olvashatunk.

d) A Hunyadi-film 

Az utóbbi időkben készült történelmi filmek általában nem sikerültek túl jól. Az Aranybulla filmként értelmezhetetlen volt, a másik Rákay Philiphez köthető filmet, a Most vagy soha! címűt a közönség és a szakma is rosszul fogadta, a Hadik meg szinte érdektelenségbe fulladt. Ezek után nagy várakozással tekintett mindenki az új szuperprodukcióra, a Hunyadi-sorozatra. A filmet a közönség jól fogadta, az kifejezetten sikeresnek tűnik.  A film nálam már az elején komoly hitelességi problémákba futott, amikor Zsigmond királynak - IV. Károly császár német anyanyelvű, műveltségéről elhíresült  sok nyelven beszélő  gyermekének- tolmácsokra volt szüksége Bécsben, egyébként sem voltam elragadtatva Zsigmond ábrázolásától sem. A filmet a szakma megértéssel fogadta. Ennek hátterében talán az állhat, hogy már Bán Mór köteteinél megtörtént a hitelesség vizsgálata, ami után nem lehettek túlzó remények. Másrészt, ez a sorozat nem akar direkt ideológiát lenyomni a néző torkán. Természetesen a hitelességgel itt is sok gond van. A lényegéről Pálosfalvi Tamás, (HUN-REN Történelemtudományi Intézet) a korszak jelenleg elsőszámú szakértője így nyilatkozott:  A sorozat mindenesetre működik, ha annak nézzük, aminek az alkotók vélhetően szánták: a magyar Trónok harcának. Egy minden ízében fiktív történetnek, amelynek szereplői ismerős neveket viselnek, és ismerős helyeken járnak.
Ezek alapján még hiú ábránd itthon az, hogy egy történelmi filmnek történész szakértője legyen. Az hogy ez működik, arra azért van példa. Umberto Eco maga is a középkori kultúrában jártas professzor volt, amikor megírta a Rózsa neve című középkori krimit. Amikor ebből film is készült, akkor film szakértőjének pluszba még felkérték a híres francia középkorászt Jacques Le Goffot. Ez a film mai is kiemelkedően jól értékelt, sokkal jobb mutatókkal rendelkezik, mint az utóbbi idők bármelyik magyar történelmi filmje. 




dátum: