2025. január 8., szerda

TÉR hírek 13.: 1. BUÉK 2. Felgyorsul a globális felmelegedés? A klímaválság alakítja a politikát? 3. Nosztalgia a befagyott Balaton után

Az év első napjaiban a Hold és a Vénusz  "közelállása" tette látványossá a koraesti eget. Vénusz a reménység égitestje volt  a régen. Ezzel a képemmel  kívánok boldog új évet olvasóimnak! 


Felgyorsul a globális felmelegedés?




A Kasztó 2023 augusztusában. Bogyiszló határában lévő híres tölgyfás legelőt legalább száz éve használták legeltetésre a helyiek. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban szinte elsivatagosodik nyár végére ez a korábban vizenyős Duna parti legelő. Ezt a hatást nem csak a globális felmelegedés okozza, hanem a túlszabályzás miatt felgyorsult Duna mederbevágódása is, amelynek következtében folyamatosan csökken a talajvízszint. Ez a folyamat a régről ismert pl. Homokhátságban  (Duna-Tisza köze)  (Lásd pl. Rakonczai János egyik cikkét.)

Kép forrása:https://www.nature.com/articles/d41586-024-04242-z?utm_source=Live+Audience&utm_campaign=1cb8a440c1-nature-briefing-daily-20250107&utm_medium=email&utm_term=0_b27a691814-1cb8a440c1-51760676
A tavalyi év meteorológiai eredményeit összesítette a Nature egy cikke az első 10 hónap adatai alapján. Ezt láthatjuk a fenti grafikonon. Ez azt ábrázolja, hogy az iparosodás előtti (1850-1900) átlagszinthez képest 1940 óta mennyivel nőtt a Föld átlaghőmérséklete.  November 15-én még az volt a kérdés hogy elértük-e 1,5 C fokot? Mint ismeretes, 1,5 C fokot húzta meg Párizsi klímaegyezmény a még elviselhető maximumnak. Most már úgy tehetjük fel a kérdést, felgyorsul a globális felmelegedés?



 Grafika forrása: https://globalcarbonatlas.org/emissions/land-use/

Érdemes megnézni a fenti grafikát is, amit a Global Carbon Atlas alapján ábrázolja azt, hogy 2023-ban mely ország növelte (fekete pont) és mely ország csökkentette (zöld pont) az üvegházhatású gázok kibocsátását. Örvendetes, hogy a  világ messze legnagyobb széndioxid kibocsátója, Kína 2023 óta csökkenti a kibocsátását, ami még így  is messze  a legnagyobb. Hasonló úton jár India is, bár az egységnyi GDP-re eső kibocsátása még így is katasztrofális itt. Az EU élenjár a csökkentésben, leszámítva a szerencsétlen északi országokat, ahol az orosz gáz kiesését nem tudják pl. naperőművekkel megoldani. A világ második kibocsájtójának számító USA-ban a Biden-kormányzat intézkedései nyomán a kibocsátás mértéke csökkenni kezdett, előzetes hírek szerint 2024-ben már ők is zöld pontot érdemelnek ki. A növekedés motorjai az afrikai és a dél-amerikai országok, Indonézia, és a háborúzó  Oroszország.  Nyilván élénken foglalkoztatja a világ tudósait is, hogy mit várhatunk az USA-tól?  Ha a Googel Scholar keresőjét  "megbízzuk" a 2024-ben keletkezett tudományos cikkek összegyűjtésével, igen pesszimista  cikkek tömkelegét kapjuk eredményül. Trump elnök hivatali éveitől ne sok jót remél a tudósok társadalma klímaügyekben.
A beiktatásra váró elnök azonban az elmúlt napokban is tudott meglepetéseket okozni pl. Panama,  Kanada és főként Grönland magának követelésével. A gyors újságírói reakciók közt  különösen érdekesnek találtam Lisa Friedman írását a The New York Times-ban. Ebben a szerző felveti, hogy Trump Grönland iránti igénye éppen a klímaváltozás miatt bír jelentőséggel, hiszen az északi jégsapka visszaszorulásával a tengeri kereskedelem északabbra tevődik át, arról nem is beszélve, hogy a  feltárulhatnak a sziget eddig rejtett ásványkincsei, főként az USA elektronikai ipara számára fontos ritkaföldfémek. Ilyen módon viszont Trump már nem tagadója a globális felmelegedésnek, hanem szinte haszonélvezője kíván lenni. Ez egyébként tipikusan a populistákra jellemző hurráoptimista álláspont, miszerint csak  a  "lúzerek" szoronganak a klímaváltozás-hiszti miatt, valójában ez is csak egy új helyzet, amit az erősek és tehetségesek kezelnek és megoldanak az állandó növekedést is fenntartva. (Erről lásd előző bejegyzésem.)  Bizonyos politikai elméletek szerint a világszerte tapasztalható jobboldali populista előretörések hátterében is hasonló eszmék húzódnak, a klímaváltást más problémákkal, pl. demográfiai helyzettel kiegészítve. 
USA  Grönland iránti érdeklődése nem új. A hidegháború alatt a jégbe telepített rakétakilövő-bázist is teszteltek itt. A szovjet-orosz területek ugyanis Grönland felett elhaladva vannak a legközelebb. Nyilván az orosz rakéták is erre jönnének, itt lehetne  legkönnyebben "leszedni" ezeket.  Ez a rakétabázis volt (vagy inkább lett volna, mert technikai okokból pár év múlva feladták)  a hírhedtté vált Jégféreg-projekt, amiről a szigetet 600 éve birtokló Dánia sem tudott 1995-ig.  Régóta van egy amerikai légibázis is a szigeten, amit újabban Pituffik űrbázisnak kereszteltek át. A II. világháború alatt  egyébként Dánia  náci megszállásának idején, Henrik Kauffman Dánia washingtoni nagykövete kvázi felajánlotta Grönlandot az USA-nak, akik több katonai bázist is létesítettek itt, ennek "maradványa" Pituffik is. A támaszpontot egyébként elég jól megismerhetjük a Googel Maps segítségével.   Trump valószínűleg tehát erre a kauffamani megállapodásra, mint joglapra fog hivatkozni. 2019-ben, előző elnöksége alatt is árajánlatot tett  Dániának Gröndladra. Ekkor a dán korány gúnyos választ adott. Most már nem fognak annyira gúnyolódni. 

3. Nosztalgia a befagyott Balaton után

Az optimista végkicsengés érdekében tegyünk egy rövid balatoni utazást Eötvös Károllyal.  A klímaváltozást azért itt sem hagyhatjuk ki.  2017 óta nem volt a Balaton befagyva, így a Baltikum kárókatonái itt bandáznak egész télen, és kizabálják a tóból a halakat.