2024. október 3., csütörtök

TÉR hírek 2: Sós vízű Balaton; kovalens kötés egy elektronnal; Penrose és a tudat kvantumfizikai természete

Kép: https://en.wikipedia.org/wiki/Consciousness
Egy Penrose-csempe(3. hírünkhöz)


 1. Egyre sósabb a Balaton


A tudomány felől egyre több jel érkezik, hogy veszélyben a Balaton. Október 1-én  adta ki a  Balatoni Limnológiai Intézet a fenti grafikont, amelyik jól mutatja, hogy az 1970-es évekig semmi baj nem volt a vízzel, azóta azonban meredeken nő a tó vizének ionkoncentrációja olyannyira,  hogy most már nem is tekinthető édesvíznek, hanem átmeneti kategóriába esik. Ugyan még messze van az Adria 35 g/l-es értékétől, de az 1g/l-es értéktől számolhatunk jelentős ökológiai változással, amit párosulhat az invazív fajok megjelenésével, és a nyaranta túlmelegedő és apadó vízmennyiséggel. Az ok egyértelmű: Túl nagy civilizációs nyomásnak van kitéve a tó. A cikket a Telex is szemlézte. 

2. Kovalens kötés egy elektronnal 

Szeptember végén számolt be a Nature arról, hogy a szénatomnál is megtalálták az egy elektronos kovalens kötést. Tankönyveinkben (vagy a wikipedian) a kovalens kötést elektronpárral írjuk le. Az egy  elektronos kovalens kötések elemélete 1931-bőlszármazik, amikor Linus Pauling kémikus kvantumfizikai megfontolások alapján megjósolta ezeket.  Abban az időben azonban a vegyészek nem rendelkeztek olyan eszközökkel, amivel ez megfigyelhető lett volna.  1998-ban a tudósoknak sikerült egy elektronos kötést megfigyelni két foszforatom között, majd 2013-ban  réz és a bór között. Ehhez jött most ez a felfedezés a rendkívül fontos szén atomnál.

3. Penrose és a tudat kvantumfizikai természete(?)

Fotó: By Cirone-Musi, Festival della Scienza, CC BY-SA 2.0,wikipedia


Aligha vitatható, hogy Roger Penrose korunk egyik legnagyobb matematikusa, akinek fizikával kapcsolatos munkássága is Nobel-díjat ért. (2020: A fekete lyukak elméletéért.) Két könyve is lapul szerény könyvtáramban, az egyikben Hawking a társszerző/vitapartner. A másik a híres Császár új elméje, amelynek angol eredetije 1989-ben, magyarul 1993-ban, majd 2011-ben jelent meg.  Ennek végén már szerepel az akkor még új elmélete, miszerint az emberi tudat kérdései nem érthetők meg a klasszikus fizika alapján, ehhez a kvantumfizikára van szükség. Ebből lett a furcsa nevű Orch- OR elmélet, amit egy amerikai aneszteziológussal dolgozott ki. Az elmélet finoman szólva sem lett általánosan elfogadott, és talán el is csendesedett.  Ezért olvastam  Indexben szeptember végén nagy örömmel "Egy kísérlet szerint a klasszikus fizikán túlról érkezik a tudat" címmel, Papdi-Pécskői Viktor tollából azt, hogy találtak arra utaló jeleket, ami alátámasztja Penrose elméletét, ami mégiscsak a kvantummechanikának lenne egy újabb diadala.  A cikkben azonban nem adták meg az eredeti forrást, bár sok linkkel további érdekességek jönnek be. Ha minden igaz, akkor a Index-cikk talán erre a tanulmányra utalt.  Ezzel az a gond, hogy nem mondható trendinek a hivatkozások számát illetően, nem is túl magasan jegyzett szakfolyóiratban jelent meg, nem is nagyon elismert kutatóról van szó, azaz nem tűnik nagyon alátámasztott bizonyítéknak.  Azaz a tudat problémája továbbra is  megoldásra vár, sok mindennel egyetemben. Az viszont szinte biztos már, hogy fizikusok nélkül nem is sikerül majd megoldani. Akit a téma jobban érdekel, az elmélyedhet a wikipedia szócikk alapján is. 
Penrose-ról számos cikk elérhető magyarul is, külön kiemelné Staar Gyula beszélgetését az idős professzorral.