1. Válságban a klímaküzdelem?
A fenti videóban XIV. Leó pápa köszönti a konferencia részvevőit. Néhány zanzásított gondolat a beszédéből a https://www.vaticannews.va alapján: " A teremtett világ kiált hozzánk az árvizeken, aszályon, viharokon és a hőségen keresztül. Minden harmadik ember rendkívül kiszolgáltatott helyzetben él az éghajlatváltozás miatt. Számukra a klímaváltozás nem távoli fenyegetés, ha pedig figyelmen kívül hagyjuk őket, akkor saját közös emberségünket tagadjuk meg. Még van idő, hogy a globális felmelegedést 1,5°C alatt tartsuk, de az időablak lassan bezárul. Az Isten által teremtett világ őrzőiként az a feladatunk, hogy gyorsan cselekedjünk, hittel és próféciával, hogy megvédjük azt az ajándékot, amelyet ránk bízott."
Novemberben ért végét a brazíliai Belémben a COP-30 klímakonferencia. A Belémből érkező hírek aggodalomra adtak okot. Egyrészt, az egyik elsőszámú szennyező, az USA, részt sem vett a konferencián Trump elnök elveinek megfelelően. Ennek ellenére az USA egy kb. száz fős népes delegációval vett részt a tanácskozáson Kalifornia kormányzójának vezetésével, de főként csak azt demonstrálták, hogy nem mindenki ért egyet a trumpi politikával. Másrészt, a konferencián erőre kaptak az olyan országok, mint Szaúd-Arábia és Oroszország, akiknek „farvizén” számos más olajtermelésben és a fosszilis energiatermelésben érintett ország álláspontja előretört. A populizmus, mint politikai szemlélet és eszme előretörése az eddig a klímaküzdelem élharcosainál, a nyugat-európai országokban is érezhető. Európa versenyképességi hanyatlásában ugyanis számottevő tényező az, hogy ez a térség az egyetlen, ami komolyan vette a klímaharcot. Eddig, de például autóiparának a leépülése mutatja, hogy ennek ára is van, így a populista pártok körében komoly fegyver lett a klímaszkepticizmus. Így az uniós vezetők lemondtak az éghajlati ügyekben való karakteres kiállásról. Az érintett diplomaták szerint az Európai Uniót már nem lehet rávenni arra, hogy olyan elszántsággal foglalkozzon klímaügyekkel, mint amikor még a szakpolitika kiszolgálta az EU geopolitikai érdekeit. Ebből Kína profitál, ami ugyan óriási beruházások tucatját hajtja végre a zöld energiatermelés terén, de amíg hatalmas szénvagyona olcsón rendelkezésre áll, addig nem mond le róla.
A klímatudósokat tömörítő Climate Action Tracker (CAT) konzorcium továbbra is azt prognosztizálja, hogy a világ 2100-ra több mint 2,6 °C-os felmelegedés felé halad. CAT egyébként némileg rontott is előrejelzésén, mert korábban még 2,4 °C-ot jósolt.
A klímakonferencia végeztével két fontos hír is feltűnt a világálón:
1. Bill Gates bejelentette, hogy alapítványai többé nem támogatják a klímaküzdelmet, hanem csakis kizárólag a szegénység elleni harcra megy el vagyona. Mit ismeretes, Bill Gates az elkövetkező években 2040-ig vagyonának 99%-át alapítványain keresztül eladományozza, és csak 1%-ot hagy lányaira. Eddig vagyonának kb. 25%-tól "szabadult meg", fele a klímaharcra fordítódott. Gates vagyona egyébként kb. fele a teljes magyar GDP-nek.
2. Kristún Frostadóttir izlandi miniszterelnök bejelentette, hogy nemzetbiztonsági kockázatnak és egzisztenciális fenyegetésnek minősíti Izland az Atlanti-óceán fő áramlási rendszerének (AMOC, én még annak idején Golf-áramlatnak tanultam) lehetséges összeomlását, s ezzel megnyitotta az utat a kormány előtt, hogy stratégiát dolgozzon ki a legrosszabb esetekre.
Az AMOC a trópusok hőjét vezeti Európa felé. Ez a hő nemcsak Izlandot fűti, hanem Európát is, nélküle visszatérne hozzánk a kis jégkorszak. A globális felmelegedés lehet ennek is az oka, paradox módon, ugyanis a sarki jég elolvadása megváltoztatja az Atlanti-óceán vízének sűrűségét. Így Európa lokálisan lehűl, míg a trópusok tovább melegednek, mert a hőjük nem tud északabbra áramlani. Hogy ez mikor következik be, kérdéses, mert a modellek nagyon bizonytalanok.
